A Cleveland Cavaliers az idei rájátszásban mind a 8 mérkőzését megnyerte. Teljesítményük elemzése ezúttal a lélektani háttér szemszögéből, még a konferencia döntő előtt.

Az elmúlt 3 hónapban, egészen pontosan az All-Star gála óta lejátszott 38 meccsükből csak 11-szer kaptak ki, amelyek közül 4 meccsen nem lépett pályára legjobbjuk, LeBron James. Legutóbb egy hónapja szenvedtek vereséget, amikor az alapszakasz utolsó meccsén legyőzte őket, a később 4-0-al búcsúztatott Detroit. Ez a Warriors mögött a második legjobb tavaszi mérleg.

Nyolcból mind a nyolc meccsüket hozták a rájátszásban, így a konferencia döntőnek is veretlenül vághatnak neki ma este. Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy a clevelandi nagyhármas még sosem kapott ki playoff meccsen vagy, hogy Kevin Love eddigi 12 meccsét győzelemmel zárta a rájátszásban.

Az alapszakaszban nem beszéltünk olyan sokat a Cavs-ről. A történelmi szezont futó Golden State és a szintén története legjobb alapszakaszát produkáló Spurs mellett ez persze nem is csoda. Ami egyébként Lebron egóját leszámítva nem is tett rosszat a Clevelandnek.

A tavalyi vesztes döntő után újra kellett tervezniük és be kellett építeniük a csapatba Love-ot és Irvinget is. Nem úgy, ahogy az első szezonjukban, mert az inkább volt csak nevezhető szupersztárok egymás melletti játékának, mintsem egy jól együttműködő nagy hármasnak. 

A figyelem, az imént említett eredmények miatt, harmad és olykor csak negyed sorban irányult rájuk, amivel jól jártak. Gondoljunk csak bele, képzeljük LeBron James helyébe magunkat egy pillanatra:

7 szezonon keresztül irányítod a Clevelandet. A negyedik évben nagydöntőbe jutsz, ahol kikapsz a Spurs-től, majd 3 évvel később, már a második körben búcsúztok. Ezek után magadra vonod mindenki figyelmét és átigazolsz a Heathez. Ott azzal kezdesz, hogy nem 1, nem 2, nem 7 bajnokságot nyersz, hanem… persze ebben benne volt a tréfa is. Lényeg a lényeg, hogy 4 év alatt négyszer is döntőbe jutsz, amiből kettőt megnyersz, kettőt pedig elbuksz. Ezek után megint mindenki azt lesi, hova igazolsz, mit tervezel. Te pedig visszatérsz Clevelandbe, hogy ott nyerd meg a következő bajnoki címed, hogy Cleveland városának nyerj egy bajnoki címet. Az első évben döntőbe jutsz, és elbuksz.

Mindezek után, az idei szezonban váltottak. Edzői poszton is, de nem ez volt a döntő tényező. Megtanultak alázattal hozzáállni a játékhoz. Love felfogta, hogy itt nincs helye a one-man-shownak. LeBron rájött, hogy többet kell passzolni nem csak a haverok, hanem Love irányába is, Irving pedig megmaradt olyannak amilyen volt, alázatos küzdőnek. Az egység összeforrni látszik, a lehető legjobbkor, a rájátszásra. Az első két kör produkciói után azt mondhatjuk, hogy keleti csapat nem képes elbizonytalanítani ezt a Clevelandet.

Önbizalom, a másik fontos faktor az egység mellett. Ha minden meccsed megnyered nem kérdés, hogy ez a maximum közelében van, ha viszont minden meccsed megnyered és úgy jutsz a döntőbe az már veszélyes lehet:

Egyértelműen nem jó egy olyan riválissal veretlenül szembe kerülni, mint a GSW vagy mint, ’aki őket is képes volt legyőzni’, az OKC. (Jelenleg 1-0 az OKC javára.) Ha úgy kerülsz össze velük, hogy már veszíteni is „elfelejtettél”, akkor könnyen lehet, hogy az első vereség komolyabb pofonként ér. Arról nem is beszélve, hogy plusz nyomás az, ha arra fordítanak energiákat és figyelmet, hogy hány triplát dobnak vagy, hogy meddig mehetnek el vereség nélkül ahelyett, hogy csak a bajnoki címre koncentrálnának.

Ha valaki képes erre odafigyelni az talán éppen LeBron James, aki hatszor jutott már döntőbe, amiből négyet elveszített. Még többet biztosan nem szeretne, bár ennyit sem szeretett volna...

Jól triplázó Cleveland ide vagy oda, meggyőző játék ide vagy oda, talán egy Toronto elleni vereség jót tenne Jameséknek, hogy még időben eszükbe jusson:

Attól, hogy most könnyű, később még piszkosul nehéz lesz!